Ha nem tudnál róla, az ország sorsa éppen most dől el. Gondolom magasról leszarod. Helyes, akkor úgy fogalmazom, hogy a TE sorsod ezekben a pillanatokban dől el.

Nem te döntesz róla. De most dől el, hogy milyen hely lesz Magyarország. Ha nem történik semmi különös, akkor minden megy a szokásos mederben és Magyarország olyanná válik pár éven belül, mint ma Belorusszia. Kiszolgáltatva Putyinnak, sokak óhajának megfelelően kívül az Európai Unión. Hideg lesz, és éhezés, emberi jogoknak nuku. Lehet, hogy ez neked tetszeni fog, mert vannak haverjaid odafenn. De az is lehet, hogy nem fog tetszeni, mert például utálod a közmunkát meg állami hajléktalantárolóban lakást meg ilyesmit és a haverjaid odafenn egyszer csak elkezdenek szarni rád is. Ez majd kiderül. (Ja, a Kádár korszak kánaánjában szerintem ne nagyon reménykedj, a Szovjetunió megszűnt, nem leszünk megint olyan kipendült díszkurvák. Ezúttal ridegtartáson leszünk).

Viszont a kutyát nem fogja érdekelni!
-------------------------------------------

Az, hogy neked tetszik-e majd, senkit az égadta világon nem fog érdekelni. Nem fogja érdekelni a többi magyart. Azt fogjuk mondani, hogy ezt érdemeltük, ekkora barom állatok vagyunk. Lesz rá ezer teória, hogy ki tehet róla, hogy oda jutottunk, ahol akkor leszünk. Hiába is mondod akárkinek, csak legyinteni fog. Ne traktáld ezzel a szarsággal. Abszolúte, semennyire nem fogja érdekelni a fentieket. A pártot. A párt azt fogja hangoztatni, hogy minden iszonyatosan fasza, neked pedig kurva jó. A nyugat haldoklik, itt sokkal olcsóbb a gáz és az import vodka, bla-bla-bla.

Tudod mennyire fogja érdekelni a külföldet?
---------------------------------------------------

Megmondom mennyire. Annyira, mint téged most az, hogy Szíriában meghalt egy ember vagy választási csalás volt. Na? Most aztán izgalomba jöttél? Buzogsz a tettvágytól? Már ülsz is repülőre? Na, hát PONTOSAN ennyire fogja érdekelni a németeket, amerikaikat, olaszokat, spanyolokat és a többi népséget a világon, hogy te hogyan érzed majd magadat Magyarországon pár év múlva. Amint kívül kerülünk az EU-ból, megszabadulnak ettől a seggfej, trollkodó, aggresszív kis segglyuk országtól, pont LESZARNAK majd bennünket. Ha nagyon rimánkodunk, majd küldenek segélyszállítmányt. Ha meg fel tudunk mutatni elég vért is, akkor jön a CNN is. Ennyi. Mitől kellene már őket jobban érdekelje? Mert olyan rendesek voltunk velük? Mert úgy lehúztuk őket és még zsaroltuk is? Hogy belülről próbáltuk szétkúrni az uniót, miközben a pénzüket elloptuk? Tudod kit fog érdekelni? 5-10 libsi hülye ír róla valami baromságot és kész.

Milyen a történelmi pillanat?
--------------------------------

Semmi különös. Olyan, mint ez most. A történelmi pillanatokat az ember észre se veszi. Én ott voltam az elmúlt 20-30 év számos történelmi pillanatában közvetlen közel. Prágában, Berlinben. Itt Budapesten. A történelmi pillanatról csak nagyon kevesen tudják, hogy az történelmi pillanat. Miközben a történelmi pillanat van, a legtöbb ember kefél, dolgozik, hamburgert eszik, ilyesmi. Páran, pár ezren tüntetnek, a többinek meg nemtörténelmi pillanat. :-) Csak sokkal később lesz így nevesítve, hogy történelmi pillanat, amikor kénytelenek beleírni valami hülye történelem tankönyvbe, vagy wikipédia szócikkbe.

Hogy elfogadták a 4. alaptörvény-kiegészítést.
-----------------------------------------------------

Ami lehetővé teszi Orbán Viktornak, hogy az Alkotmánybíróság ne vizsgálhassa az alaptörvényt. Nem viccelek. Erről van most szó. Lesz egy kis tüntetés, pár horpadt mellű kardigános majd magyaráz az Alkotmány utcában (még az a neve), aztán eldől a kérdés. Ha minden a papírforma szerint zajlik, akkor amíg te mondjuk éppen azzal leszel elfoglalva, hogy mi legyen a vacsora, addig szépen elfogadja az Alkotmánybíróság, hogy az alaptörvénybe nincsen beleszólása. Magyarul a magyar alkotmányosság minden korábbinál abszurdabb tréfa lesz. Mondom: az Alkotmánybíróság nem dönthet onnantól az alaptörvény tartalmáról.

Gondolom leszarod.
-----------------------

Világos, a legkisebb bajod is nagyobb ennél, meg amúgy is mi a picsát tehetnél? Tüntetni? Minek? Jogos. Minek? Tényleg minek. Elvégre csak arról van szó, hogy megszűnik a jogállam létezni, ezt a szót amúgy se szeretted, hogy jogállam. Meg erről az alkotmányról vagy alaptörvényről már úgyis untad a sok rizsát.

Én is így vagyok ezzel. Na és ezért megy is minden a papírforma szerint és ezért történelmi a pillanat. Mert innen nincs visszaút. Ha lenne visszaút, akkor nem lenne történelmi pillanat.

Miért nincs visszaút?
-----------------------

Mert ezt az egészet leszarjuk. Te is, én is. Tüntessen, aki az ilyen tüntetéseket még nem unja. Én nem fogok, te sem fogsz. Na így aztán simán elfogadják a 4. alaptörvény-kiegészítést. Zsidókurvák felőlük aztán cikkezhetnek New Yorkban, Majtényi László okoskodhat, most itt a Fidesz van soron, és mint Kerényi Imre megmondta, nem tehetünk ellene semmit. Nem is fogunk. Igaza van, ez lesz.

És visszaút viszont azért nem lesz, mert erről szól a negyedik kiegészítés. Ezt fogják most megszavazni: hogy nincs visszaút. Ez a lényege, csak gondolom, még mindig nem érted.

Hiába gondolnák később meg magukat.
---------------------------------------------

Azt szavazzák meg, hogy hiába gondolja meg magát az Alkotmánybíróság, már baszhatja. Nem szólhat bele többé. Nem lesz rá joga! A Fidesz mindig törvényesen jár el! Soha, semmi törvénytelenség, soha nem hazudnak! Igazat fognak mondani!

Az lesz a törvény!
---------------------

Nemsoká a törvény azt fogja mondani, hogy a Fidesznek van igaza. Ja, és az Alkotmánybíróság nem szólhat bele abba, hogy mi van az alaptörvényben és mi nincs. Ha tehát beleírják, hogy a Fidesznek van igaza, akkor arról az Alkotmánybíróság nem mondhat semmit. Nem lesz rá joga ugyanis.

És akkor mi van?!
--------------------

Abszolút jogos kérdés. Ki nem szarja le azt a pár vén, gyáva, ostoba, szar kis egzisztenciáját féltő farsangi bohócot? Gondolom leszarod őket. Én is. Tulajdonképpen semmi nem lesz. A történelmi pillanat csak annyi, hogy Magyarország majd szép lassan elkezd nem pont olyan lenni, mint amit megszoktál. Nem túl gyorsan, nehogy bekakilj. Szoktatni kell a jobbágyot. Aztán amikor beszoktál, aki akart, megszökött, majd lehet szopatni a parasztot keményebben. Ennyi az egész! A történelmi pillanat nem nagy ügy, észre se fogod venni. A legtöbben nagyon örülni fognak, hogy Magyarország milyen jól teljesít, Orbán már megint milyen ügyes volt, hogy megmagyarázta ezt is a magyar embereknek, és amúgy is haldoklik Európa, a kapitalizmus végóráit éli, nekünk nem diktál Brüsszel, pláne a balliberális média, Magyarország jól teljesít, mi soha nem hazudunk, az elmúlt nyolc év, Bajnai a libákat megölte, de Orbán Viktor az embereket megvédi.

És megmagyarázza.
------------------------

A Szent Országgyűlésben. Tudod mit? Azt, hogy mi van törvény ügybe'. Törvény ügybe' az van, hogy nem a magyar emberek vannak a törvényekért, hanem a törvények vannak a magyar emberekért. És ha a magyar embereknek nem jó a törvény, akkor azokat Orbán Viktor a magyar emberek felhatalmazásával természetesen megváltoztatja és nem hagyja, hogy pár kabátos köcsög belepofázzon.

Gondolom ez a napnál világosabb neked is. Miért is ne hozhatna már Orbán Viktor törvényeket? Nem? Hát azért van. Arra való, azért szavaztál rá, hogy hozzon király törvényeket, ami a magyar embereknek jó. Mi ezzel a baj?

Hát ez olyasmi, hogy - elvileg - a törvényeket még a kormánynak is be kéne tartani. És arra valók azok kabátos majmok, hogy amikor a kormány törvényt szeg, akkor mondja, hogy nem, nem. Nem szabad! Erre Viktornak mondani kellene, hm, akkor csinálom másképpen. Törvényesen.

Próbálom másképpen.
--------------------------

Vegyük például a gyorshajtást. Nem szabad, ugye? 130-nál nem szabad gyorsabban menni. Tetszik ez a magyar embereknek? Nem mindenkinek. De akkor mit tesz a magyar ember? Átírja a törvényt 260-ra? Nem teheti. Nincs rá joga. Megszegheti a törvényt persze, csak ha elkapják, akkor megbüntetik. 

Na. Most azt szavazzák meg, hogy Orbán Viktor átírhassa a törvényt, ha nem tetszik neki. Ha nem tetszik neki bármi vagy akármi, akkor átírja a törvényt. És akkor az van, senkinek semmi joga nem marad szólni, hogy az úgy nem jó. Nem lesz rá senkinek joga! De ha Orbán Viktor jó fej lesz, előbb-utóbb biztos jön egy még vadabb barom. Mondjuk Vona Gábor. Akkor majd az beleír valami vadorzó hülyeséget az alaptörvénybe. És tudod kinek nem lesz joga véleményezni? Az Alkotmánybíróságnak. Se senki másnak.

Tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróságnak nem lesz joga az alkotmánnyal (alaptörvénnyel) foglalkozni. Érted már, milyen furfangos ez a Viktor? :-D

forrás: And | Or

Honfitársaim!

Köszönöm a meghívást! Köszönöm, hogy elmondhatom, mit gondolok közös ügyeinkről.

Nehéz döntés volt a nézőtérről visszajönnöm a színpadra. Hiszen legutóbb, március 15-én is itt voltam, 
együtt veletek. Akkor ott álltam, ebben a sokszínű sokaságban: demokraták és hazafiak között – ennyit
tudtam a mellettem állókról. Azt nem, hogy miben hisznek, kire szavaznak. De azt igen, hogy
jogállamban akarnak élni és szeretik a hazájukat. Ennyi elég volt akkor és ennyi elég most is.
Elég, ahhoz, hogy kiálljak erre a színpadra. Kiálljak mindazokért a dolgokért, amelyek összekötnek
bennünket.

Tudom, egyszer azt mondtam, nem vagyok politikus. Akkor úgy is gondoltam. Egy normális, jól működő 
országban ugyanis nem kell mindenkinek politikusnak lennie.

Még akkor is hittem benne, hogy Magyarország ilyen hely lehet, amikor átadtam a hivatalomat. Az 
elmúlt két év azonban keserű ébredést hozott. A hazánk megint olyan hely lett, ahol utcára kell menni a
jövőnkért és utcára kell menni a jogainkért. Ahol politizálnia kell annak is, aki csak egyszerű polgár,
„civil” akar lenni.

Politizálnom kell nekem is, nem tehetek másként.

Most azért jöttem fel újra a színpadra, mert azt értettem meg és azt akarom most elmondani nektek,
hogy 2014 nem csupán a következő választás éve: 2014 Sorsforduló lesz!

Olyan döntés, amely újabb negyedszázadra meghatározza a jövőnket. Márpedig a következő 25 év az 
én nemzedékem számára az aktív élet hátralevő része; a gyerekeink nemzedékének pedig az élet
legfontosabb, mindent eldöntő szakasza. És mi nem olyan országot akarunk a gyerekeinknek, amelybe
egyszer talán majd jó lesz visszatérni – hanem olyat, ahonnan nincs miért elmenni.

Ezért kellett ma találkoznunk! Ezért nem hagyhatjuk, hogy a sorsunkat már megint széthúzás, 
megosztás, korrupció, kisszerűség vagy ostobaság döntse el!

És ezért alapítottuk meg társaimmal a Haza és Haladás Egyesületet: hogy ösztönözzük, szervezzük és 
programmal támogassuk a változást akarók összefogását.

Biztosan tudom, sokan vannak itt olyanok, akik már 2010 áprilisában is a változásra voksoltak. Jó okuk 
volt rá. Alapos okuk, mert azt akarták, hogy egyszer s mindenkorra vége legyen a korrupciónak; mert,
meg akartak szabadulni a rossz kompromisszumoktól, a kapkodó és félbemaradt reformoktól, a
beteljesületlen ígéretektől.

És mindenekelőtt meg akartak szabadulni az előző 10 év állandósult politikai háborújától, amely minden 
kérdésben megosztott és szembefordított minket, magyarokat.

Sokan már 2010-ben sem pártokra szavaztak, hanem a változásra. Ők bíztak és megcsalattak. Általuk 
győztek, és most ellenük kormányoznak. Bizony: 2010 áprilisának fideszes szavazói ma már tudják,
szavazatukért azt kapták jutalmul, amit a többiek büntetésül.

Mert Magyarországnak olyan kormánya lett, amelyért bocsánatot kell kérnünk a világtól. De leginkább 
egymástól és a gyermekeinktől.

Ez a kormány módszeresen, csigolyánként törte el a magyar demokrácia gerincét.

Ez a kormány hűbérurai között osztja fel az országot. A hűbérurak a politikai hatalomból pénzt 
csinálnak, a pénzt még nagyobb hatalomba fektetik be, hogy abból végül még több pénzt csináljanak.
Így megy ez, oda-vissza. Az állam a korrupció eszközévé vált.

Ez a kormány úgy osztja el a javakat, hogy a gazdag gazdagabb legyen, a középosztálybéli 
szegényebb. És aki szegény, az a legszegényebb.

Ez a kormány 1 millió új munkahellyel kecsegtetett és most azért indít munkahelyvédelmi programot, 
hogy saját intézkedéseitől védje a megmaradt állásokat…

Ez a kormány az oktatási reformjával a szegényeket kizárja az előre jutásból, a tehetségesebbeket 
pedig elüldözi az országból.

Ez a kormány úgy kér újabb és újabb áldozatot a jelenben, hogy közben két végén égeti a jövőnket.
Ez a kormány erősnek hirdeti magát, pedig csak erőszakos. De mi tudjuk: az erőszak a gyengék végső
menedéke. Ez a kormány pedig gyenge. Nemcsak az a baj vele, hogy felrúg minden szabályt, hanem
az, hogy még így is eredménytelen.

Ez a kormány biztonságot, nyugalmat és gyarapodást ígért a szavazatokért. Most az országban 
mindenütt félelmet, kilátástalanságot és az elszegényedést látunk. Ez a kormány a kudarcok kormánya.
Ennek a kormánynak mennie kell!

A leváltása önmagában mégsem elég: le kell bontani azt a rezsimet is, amelyet az elmúlt két évben 
építettek – amellyel a hatalom az övék maradna akkor is, ha a többség más választ helyettük.
Ezért a kormányváltás nem elég: rezsimváltás kell!

Ám még ez is kevés: új politikai kultúra, új politikai korszak kell! Alkotmányos garancia, hogy a 
hazánkban többé ne sajátíthassa ki a hatalmat egyetlen politikus sem!
Kormányváltás, rezsimváltás, korszakváltás. Ezt kell elvégeznünk, hogy a 2014-es Sorsforduló új esélyt
hozzon Magyarországnak!

Változást Akaró Honfitársaim!

Mi 1990-ben még mindannyian azt értettük demokrácián, hogy 4 évente változtathatunk az irányon:
hogy leválthatjuk a rosszul kormányzókat. Meg is tettük sokszor!

A mostani rezsim ebből nem azt értette meg, hogy jól kell kormányozni.

Hanem azt, hogy szűkíteni kell a polgárok jogait. A jogunkat arra, hogy változtassunk, ha akarunk.
Olyan választójogi törvényt erőszakolnak ránk, amelyben a pálya nekik lejt – függetlenül a kormányzati
teljesítménytől. A regisztráció pedig nem más, mint megszorító csomag a szabad választásoknak.
Mindez azt jelenti, hogy már a kormányváltáshoz is választói összefogásra van szükség.

És kétszeresen igaz ez a hataloméhes rezsim lebontására. E furcsa polipot ugyanis kétharmadossá tett 
törvények és cinikus alkotmánymódosítások tartják életben.

De különösen nagy szükség van összefogásra akkor, ha a rezsimváltás nyomán új korszakot is akarunk 
nyitni!

Olyan korszakot, amelynek alkotmánya közös ügye lehet minden hazafinak, minden demokratának. 
Mert közösen alkotjuk, egyaránt tiszteljük, és egy emberként védjük meg.

Honfitársaim!

2014 nem a bal- és jobboldal szokásos küzdelme lesz.

2014-ben normális országot akarók összefogása küzd majd a megosztásból hatalmat építő erőkkel. 
E küzdelemhez újjá kell alkotnunk, meg kell erősítenünk a politikai közepet! Új politikai közép kell, amely
elég erős ahhoz, hogy kiszorítsa életünkből az olyan hatalmat, amely a nemzet megosztására épül. Új
politikai közép, amely rendkívül sokféle, de egyvalamiben mégis azonos. Abban, hogy alapvetően
elzárkózik a szélsőség erőitől. A kommunistáktól. A szélsőjobboldaliaktól. A hatalom megszállottaitól és
kufárjaitól.

Az új, erős politikai közép szereplői ugyanis a másiknak csak a megoldásait vitatják, de a létét soha.

Honfitársaim!

A kormányváltást elhozó, az új korszakot megalapozó összefogáshoz közös nevezők kellenek. Új közös 
nevezők.

Egyszer, 1990-ben, a kommunizmus bukásakor már alapoztuk nemzeti közmegegyezésre a jövőnket. 
Akkor voltak közös nemzeti céljaink. Akkor egyetértettünk abban, hogy demokráciát akarunk. Hogy a
magántulajdon szentségére alapozott gazdaságot akarunk. Hogy szolidaritást akarunk és felzárkózást a
Nyugathoz.

Az elmúlt években ezek a vágyaink, ezek a céljaink áldozatul estek – a megosztó politika áldozatául. 
Újra ki kell hát tűznünk közös célokat, ami nélkül nincs normális ország, nincs nyugodt élet! Újra meg
kell állapodnunk a legalapvetőbb dolgokban.

Nem mindenben, de végre valamiben.

Mindenekelőtt abban, hogy Magyarországnak jogállamnak kell lennie: újra jogállamnak. Olyannak, 
amelyet nem korlátoz semmilyen hatalom. És amely képes korlátozni bármilyen hatalmat.

Ez az alap, ebben nem lehet vita. A többi kérdésben pedig egyetértésre kell jutnunk – közös nevezőre.
Először is a nemzet kérdésében. Tíz éve azt mondták nekünk, „a haza nem lehet ellenzékben”. De
ahogy itt végignézek rajtatok: a haza egyre nagyobb része kényszerül ellenzékbe. Mert mi is a haza
vagyunk!

Magyar itt mindenki, aki testben vagy lélekben velünk van. És persze azok is, akik a Kossuth téren 
hallgatnak most beszédeket. De még azok is, akik mondják a beszédeket!

És azok is, akik az ünnepet a kertben, vagy a családdal töltik. Mi mind, együtt vagyunk a haza: 
magyarságunk nem elválaszt, hanem összeköt!

Másodszor, új megállapodás kell a szolidaritás kérdésében is, mert nem igaz, hogy mindenki annyit ér, 
amennyije van... A szolidaritás nem kegy, hanem felelősség egymásért és kölcsönös tisztelet egymás
iránt. A fent lévők kötelező felelőssége a lent lévőkért. De cserébe az alura születettek és az oda
csúszottak felelőssége is a közös célokért. Munkával és munkakereséssel, tanulással és taníttatással;
közös erőfeszítéssel.

Olyan szolidáris társadalomban akarunk élni, ahol nehezebb lecsúszni, de könnyebb felemelkedni. Ettől 
lesz több a haza, mint az ország!

Harmadikként meg kell állapodnunk a haladás kérdésében is. Elsősorban is abban, hogy a haza és 
haladás – vagyis a nemzeti hagyományok megőrzése és az ország megújítása – nem egymást kioltó
fogalmak. Haza és haladás ügyében a hangsúly az és-en van.

Egyetértésre kell jutnunk abban, hogy aki nem halad, az hátrál. A világban verseny van, akkor is, ha 
tagadják. Ám, aki tagadja a versenyt, az meg sem nyerheti.

Mostanában nem is nyerjük...

Aki ezt megérti, boldogul. Aki viszont homokba dugja a fejét, elszegényedik.

Valaha értettük ezt. 20 éve még azt méricskéltük, hány év kell ahhoz, hogy utolérjük az osztrákokat. 
De mára feladtuk a számolást. Most lemondón nézünk még a mellettünk elhúzó Szlovákia és
Lengyelország után is…

Újra a régió élmezőnyébe kell kerülnünk! Van hozzá tehetségünk, ha lesz hozzá akaratunk! Egyszer 
már megmutattuk, hogy képesek vagyunk rá – meg tudjuk mutatni újra! 

Negyedikként: új megegyezésre kell jutnunk Európa dolgában! Európa számunkra az esély, hogy 
boldoguljunk a szédítő globális versenyben. Európa számunkra egyszerre érdek- és értékközösség.
Nemcsak támogatás, hogy felzárkózzunk a bennünk élő Magyarországhoz, hanem kultúra is. Nyugodt
erő, civilizált hangnem, nyitottság és kíváncsiság. Minőség az életben.

Európa sikere nekünk nemzeti érdek: a valódi nemzeti érdekeinket pedig Európában kell érvényre 
juttatnunk!

Európaiságunk 1100 éves nemzeti hagyomány; megmaradásunk záloga. Mi, itt mind Szent István 
örökségét hordozzuk. Több mint egy évezrede ebbe a hagyományba születünk bele, nem a
Turulmadárba. Ezt az örökséget is meg kell tehát védenünk!

Haza és haladás, szolidaritás és Európa. Kevés, de annál fontosabb ügy, amiben évtizedekre egyet kell 
értenünk!

A ránk váró feladat épp ezért hatalmas: Magyarország határokon belüli újraegyesítése!
Mert amíg nem tudunk egyetérteni azokban a közös célokban, amelyek védettek a hatalmi harctól,
addig a nemzet határok feletti újraegyesítése is kudarcra ítélt vállalkozás! Aki a 10 milliós országot
osztja meg, az lelkében a 15 milliós nemzetet is megosztja.
Változást akaró honfitársaim!

Magyarország újraegyesítéséhez elsőként a változást akarók egyesítésére van szükség. Ehhez pedig 
nem kell újabb, a többiekkel versengő párt.

Úgy határoztunk ezért, hogy az új, erős közép megszervezésére lerakjuk az összefogás alapjait.

Erről szól a mai nap.

Ezt üzeni nekünk 1956 októbere. Ezt jelképezi ’56 sokféle hőse. Nagy Imre és Mindszenty József, Bibó 
István és Mansfeld Péter, Maléter Pál és Pongrátz Gergely. Sokfelől jöttek, de egy célban egyesültek:
emlékük azt üzeni nekünk, hogy egy méltó cél érdekében a nemzet képes az összefogásra.

És ahogy akkor, úgy most is: jöttünk Jobbról és jöttünk ide Balról is. Hogy középen találkozzunk!
Az ország középen találkozik!

Kedves Barátaim!

Nem új pártot alapítunk tehát, hanem összefogást, ahová szövetségbe hívunk mindenkit, akikkel a 
céljaink összekötnek. Akikkel a korszakváltás elvében, erkölcsében, programjában közös nevezőre
tudunk jutni.

Akikkel meg tudunk egyezni a jogállam, haza és haladás, szolidaritás és Európa dolgában.
És ha ebben megegyeztünk, akkor erre alapozva közösen kidolgozzuk a talpra álláshoz és
gyarapodáshoz szükséges konkrét programot – a jó kormányzás programját.

A Milla, a Szolidaritás és a Haza és Haladás egy ilyen, befogadó és nyitott mozgalom elindításáról 
döntött.

Ennek a választói mozgalomnak az Együtt 2014 nevet adtuk és programját a nemzet közös nevezőire 
alapozzuk. Az Együtt 2014 létrehozásával példát mutatunk az együttműködésre, és hitet teszünk
amellett, hogy nemzeti közösségünk újraegyesítése a változást akarók egyesítésével kezdődik.
Reménykedő baloldaliak, csalódott jobboldaliak, politikailag elárvult szabadelvűek és hatni akaró zöldek
összefogását kell megteremtenünk. És azokét is, akik nem tudnak, vagy nem akarnak maguknak pártot
választani.

Ebben a szövetségben szükség lesz demokratikus pártokra és politikusokra, mert tisztában vagyunk 
azzal, hogy ezt a rezsimet csak politikai eszközökkel lehet leváltani. A politikusoknak pedig helyre kell 5
állítaniuk a politika becsületét. A választópolgárnak újra bíznia kell a bizalmat megszolgáló
politikusokban, különben újabb éveket, évtizedeket tékozlunk el!

Várjuk azokat a honfitársainkat, akik a maguk pártkötődését nem akarják megtagadni. Nem is kell 
megtagadniuk! És várjuk azokat, akik párthoz egyáltalán nem akarnak kötődni, de tenni akarnak a
változásért.

Várjuk azokat, akik a szavazatukkal támogatni akarják azt a célt, hogy befejezzük a múltat és új politikai 
korszakot nyissuk Magyarország történetében!

Várunk mindenkit, aki kész és képes arra, hogy szembenézzen a mostani 2 év, a megelőző 8 év és az 
elmúlt 22 év tanulságaival. Hogy méltányosan válassza el egymástól az egyes időszakok bűneit, hibáit
és megalkuvásait – és az erényeit is!

A megújuláshoz ez a méltányosság is hozzátartozik. Az érdem szerinti számvetés; az „egyik kutya, 
másik eb”-mondatok abbahagyása.

Mert igenis van lényegi különbség a mostani 2 év, és az azt megelőző 8 között. Aki ezt nem ismeri el, 
az nem igazságos.

És igenis sok tanulsága, hibája és bűne volt a 2010 előtti évtizednek is. Aki ezt nem ismeri el, az nincs 
kész a korszakváltásra.

A mögöttünk hagyott időszak minden kormányához lehet kérdőjelet tenni, de nem lehet közéjük 
egyenlőségjelet tenni. Nem lehet őket összemosni.

Több méltányosság és több önkritika kell a magyar politika megújításához. Ahhoz a politikai, erkölcsi 
megújuláshoz, amelynek alapja a 12 pont lehet, amelyet idén, március 15-én épp a Milla tüntetésén,
együtt fogadtunk el.

Ezzel adhatunk garanciát a választóknak arra, hogy felhatalmazásukat nemcsak egy „szokványos” 
kormányváltáshoz használjuk fel, hanem egy új korszak megteremtéséhez is. Egy új korszakhoz, amely
meggátolja, hogy a jelen, vagy a közelmúlt rossz politikája lopakodjon vissza az életükbe.

Kedves Barátaim!

Tudom, nehéz lesz. Nehéz lesz, mert össze akarnak majd veszejteni minket. Nehéz lesz, mert meg 
akarnak majd osztani minket. És azért is, mert valóban lesz száz olyan ügy, amiben nem értünk egyet.
De sosem szabad elfelejtenünk, hogy van négy fontos dolog, amiben egyetértünk: haza és haladás,
szolidaritás és Európa! És ezzel az egyetértéssel mi alkotjuk az ország új, erős közepét.

Nehéz lesz, mert a szívünkbe rejtett másik Magyarországnak két ellensége is van. 

A reményvesztettség és a csodavárás.

E kettő a mi fő ellenségünk, mert mindkettő a tétlenségre sarkall. És tudjuk a „rossz győzelméhez az is 
elég, ha a jók nem tesznek semmit.”

Tennünk kell tehát mindannyiunknak. Tennie szülőnek és gyereknek, nyugdíjasnak és diáknak. Tennie
civilnek, jogvédőnek, bloggernek és volt miniszterelnöknek; kapusnak és csatárnak egyaránt!

Nehéz lesz, de meg lehet csinálni!

Ezért hát mondjátok el mindenkinek: van remény, ha van összefogás! Gyűjtsétek össze a változást
akarókat: írjatok alá, jelentkezettek be a Millánál, a Szolidaritásnál, a Haza és Haladásnál vagy a
választott pártotoknál! Tiltakozzatok és szerveződjetek. Mondjátok el a képviselőiteknek, a
pártjaitoknak, hogy összefogást akartok, hogy együttműködést vártok tőlük és köztük!

Mondjátok el nekik, hogy most nem az a kérdés, kiből mi lesz. Hanem az, hogy mennyit tesz a kormányváltásért, a rezsimváltásért és a korszakváltásért. Mondjátok el nekik: ha nem tesznek meg minden tőlük elvárhatót az összefogásért, akkor az országrontó rezsim hatalmát védik. Ha szóval nem, hát tettel. Ha tettel nem, akkor mulasztással. És azért nincs bocsánat!

És közben ne feledjétek: ez a rezsim a megfélemlítésére épít! Veszélyben az állás, megbízás,
szerződés. Fenyeget az adóhivatal, feketelista, Kubatov-lista, regisztráció. Magyarországon a fortélyos
félelem közigazgat.

De ne féljetek! Nézzetek körül: nem vagytok egyedül! Ez adjon erőt mindannyiunknak! Akkor is, ha
sárral dobálnak, akkor is, ha bizottságok elé citálnak. Akkor is, ha perrel fenyegetnek, akkor is, ha
háttérben üzennek. Akkor is, ha a hatalom közpénzből közgépesített hadosztályaival támadnak
ellenünk. Ellenünk, akik hiszünk abban, hogy Magyarországnak meg kell változnia, és akik ezért
cselekszünk.

Legyetek békések, de elszántak! Mondjátok el mindenkinek, hogy újra van remény. Mondjátok el, hogy
vissza akarjuk kapni a hazánkat: a törekvő és gyarapodó országot. Amely szerethető, és ahol bízhatunk
egymásban. A hazát, ahol a józan ész az úr, és a valódi problémákra érthető válaszok vannak. Ahol a
teljesítmény jutalma, a megérdemelt biztonság. Ahol nem az acsarkodásból épül politika, hanem a
kölcsönös tiszteletből.

A hazát, amelyre büszkék lehetünk.

Mi tudjuk, hogy ez a másik Magyarország létezik – ha máshol nem, bennünk. Ez a mi hazánk. Itt
akarunk élni, boldogulni és gyarapodni. Itt akarjuk felnőni látni a gyerekeinket és az unokáinkat! Itt
vagyunk otthon és itt is maradunk!

És, ha a rossz politika tönkreteszi a hazánkat, akkor nem nekünk kell elmennünk, hanem a rossz
politikának.

Mondjátok el hát mindenkinek a mai nap üzenetét: nehéz lesz, de együtt meg lehet csinálni! Csak
együtt lehet megcsinálni.

Egyenként elbuknánk, de együtt győzni fogunk!
* * *

forrás: Haza és Haladás egyesület 

Mielőtt teljesen idiótának néznél megnyugtatlak: nem én vagyok az idióta, hanem azok, akik azt gondolják, hogy háborút csúzlival is meg lehet nyerni. Főleg akkor, ha az ellenfeled nem a Pál utcai fiúk közül szabadult, hanem olyan vércse, akinek a hatalom - és az erőforrások feletti totális rendelkezés - a lételeme. Mit gondolsz, ha vannak olyanok, akik néhány ezer forintért képesek mások életét is elvenni, akkor mi lehet a helyzet egy ország komplett erőforrásaiért vivott küzdelemben?

"Igéret nélkül nincs reklám.

Ígérjük: Megoldjuk! Megcsináljuk! Megóvunk! Segítünk! Támogatunk!

Ígérjük: Szép leszel, jó leszel. Sikeres, egészséges, gondtalan, boldog leszel!

Ígérjük: JÓL JÁRSZ!

A reklámos ráhatás alapvető titka - és ez nem változik az új szelek hatására sem - az az ígéret. (Promissum. Promise. Promesse.) Talán nem véletlen, hogy a legtöbb nyelvben ez a szó egyaránt jelent ígéretet és várakozást. A földi halandó számára a termék bűvös erejével megszerezhető mágikus haszon a mondáknak, népmeséknek, újkori narratíváknak is a kedvenc hatáseszköze.

A reklám jó szemmel fedezte fel, hogy az ígéretek igazságtartalmát az emberek utólag már lusták számon kérni, tehát a következetes ígérgetéseket szívesen elhiszik."

(Sas István: Reklám és pszichológia a webkorszakban - upgrade 3.0)

Először és utoljára leírom, mert úgy veszem észre, hogy nincs senki, aki észrevenné: a harc nemsokára eldől.

2012-őt írunk, a Magyar Köztársaság lebontása, kőről-kőre elhordása a szeméttelepre és/vagy újgazdag csinovnyikok palotájának fölépítéséhez már a végéhez közeledik. Lassan elérjük azt a pontot, ahonnan nincs visszafordulás - the point of no return.

Valahogy olyan az érzésem, hogy Szarumán seregei a nyakunkon vannak, de most nincs itt sem Frodó, sem Gandalf, sem Trufa, Samu, Pipin, Aragorn, de még Legolas és Gimli sem. A háború javában folyik, az országot leigázzák, a védők pedig csodálkozva néznek össze és még mindig azon vitatkoznak, hogy párviadalban álljanak-e ki Mordor ura ellen, vagy megkössék-e a Gyűrű Szövetségét.

Mielőtt teljesen idiótának néznél megnyugtatlak: nem én vagyok az idióta, hanem azok, akik azt gondolják, hogy háborút csúzlival is meg lehet nyerni. Főleg akkor, ha az ellenfeled nem a Pál utcai fiúk közül szabadult, hanem olyan vércse, akinek a hatalom - és az erőforrások feletti totális rendelkezés - a lételeme. Mit gondolsz, ha vannak olyanok, akik néhány ezer forintért képesek mások életét is elvenni, akkor mi lehet a helyzet egy ország komplett erőforrásaiért vivott küzdelemben?

Ugye nem vagy olyan naív, hogy azt hidd: amit Te politikai csatározásnak látsz, ahol Te érveket és ellenérveket hallassz, ahol Te egymásnak feszülő eszméket vízionálsz ott bal és jobb verbális összecsapását tapasztalhatod? Barátom, jobb, ha tudod: itt szó nincs romantikáról, elvekről és morálról, közszolgálatról és magasabb-alacsonyabb rendű közérdekekről. Itt csupán egy a lényeg: a hatalom.

És a hatalom pénz. Sok pénz. Több, mint amennyit el tudsz képzelni. Sokkal.

A hatalom azt jelenti, hogy bármit megtehetsz. Bármit. Ha van pénzed, akkor megvásárolhatod a földeket. Ha megvásároltad a földeket, akkor tőled függnek majd a parasztok, mert Te adsz nekik munkát.

Ha van pénzed, akkor megvásárolhatod a gyárakat. Ha megvásároltad a gyárakat, akkor tőled függnek a munkások, mert Te adsz nekik megélhetést.

Ha van pénzed, akkor megvásárolhatod a közintézményeket. Ha megvásároltad a közintézményeket, akkor Tőled függnek a tanárok, mert tőled kapnak óradíjat és tőled függnek a közszolgák, mert Te adod nekik a bürokráciát.

Ha van pénzed, akkor megvásárolhatod a médiát. Ha van médiád, azt mondasz az embereknek, amit akarsz. Ha megvásároltad a médiát, akkor az emberek előbb-utóbb elhiszik, amit mondasz, mert folyton-folyvást ugyan azt hallják mindenhonnan.

Ha megvásároltad a médiát, azt hazudhatsz, amit akarsz.

"Nem csak jól kell hazudni, de jókor is. Amikor van rá érdeklődés, amikor fogékonyak rá. Érezd a ritmust. Ne felejtsd a választó figyelme nem végtelen, és azért a kicsiért is nagy a harc. Amikor megnyílik, nem tétovázol, azonnal hazudsz, mint a vízfolyás.

De nem csak egyszer ám. Egy hazugság nem hazugság. Hazudoznod folyamatosan kell, másképp nem is érdemes. Ismételj újra és újra, ez a hitelesség kulcsa. És nem csak a kampány alatt, akkor már rég elkéstél vele. Csak a leghülyébbek kezdenek a kampány alatt hazudni. A politika, csakúgy mint a hazugság: életmód. Vannak enyhébb szakaszok, és vannak keményebbek, de megállás nincs, pihenő nincs. A hazugságot ezért természetesen hosszútávra tervezd. Bele kell tanulnod a hazugság-menedzselésbe, a hazugság-flow-ba."

(manyom.blog.hu: hogyan nyerj választást?)

Ha tiéd a hatalom, akkor bármit megtehetsz. Megváltoztathatod az alkotmányt, és ha megváltoztattad a kényed kedve szerint, akkor mindent alkotmányosan tehetsz meg ezen túl. Ha hatalmad van, megveheted az ügyészséget, így nem fognak még nyomozati fázisba sem eljutni a haverok svindlijei; de ha már itt tartasz, hát bátran megveheted a bíróságokat, hogy az ellenfeleidet rezzenéstelen arccal merd besározni: mire kiderül, hogy hazudtál róluk eltelik néhány év, és a nép addigra már csak a vádra emlékszik, a helyreigazításra és a felmentésre nem.

De ha hatalmad van, azt is megteheted, hogy a Te embered legyen a titok-, és rendőrminiszter, így bármikor megtudhatsz bárkiről, bármit, hogy még akkor be tudj avatkozni, amikor a megfigyelted még nem is gondol az ellened való összeesküvésre.

"A jelenség - hogy Orbán bármit megtehet, akármit hazudhat büntetlenül - az ellenzék bénaságával, az elkorcsosult sajtóval sem magyarázható meg. A megfejtés az az emberi tulajdonságunk, hogy az élet minden területén, így a politikában is természetesen nem az igazságra, hanem a hazugságra tartunk igényt. Gyurcsány bukásának megfejtése az, hogy igazat mondott (arról, hogy hazudtak). Ez volt a bukás oka, nem az, hogy hazudtak. Ennek fényében tökéletesen érthető, miért olyan töretlen Orbán uralkodása a folytonos, arcátlan, abszurd, szünet nélküli, pimasz, vérlázító hazugságok töretlen hömpölygése ellenére. A titok nyitja, hogy soha, senkinek, a legszűkebb körben sem mond igazat. Ezért nincs botrány. A botrány az, ha valaki igazat mond. Nem az, hogy hazudik. Az nem botrány, hanem az elvárás. Orbán immunitása: soha nem mond igazat."

(Jakab Andor: Balatonőszöd megfejtése)

Az ellenzék utolsó esélye, hogy felismerje: itt nem gittegylet ellen kell a grundon bunyózni, hanem professzionális hadsereg ellen kell gerillaharcot vívni.

Ha valaki azt hiszi, hogy a hatalom birtokosai őrültek, az vagy végtelenül naív és kb akkorát téved, mint Paul von Hindenburg, amikor 1933 január 30-án a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt vezetőjét nevezte ki Németország kancellárjává, vagy pedig egyszerűen nem lát tovább az orra hegyénél. Arra már gondolni sem merek, hogy ennyire együgyű legyen...

Nem, a hatalom birtokosai nem őrültek, hanem jól láthatóan tudatosan készülnek a terveik végrehajtására - bár az is igaz, hogy néha annyira bénán oldják meg a dolgokat, hogy akár véletlenszerű mozgásnak is lehetne gondolni az irányukat - csupán annyit kell tenni, hogy egy picit magasabbról, föntebbről kell áttekinteni a tervet. Első ránézésre lehet, hogy őrültnek látszik, de van benne ráció...

A TERV

1., A hatalom megszerzése bármi áron:  

A technológiák ismertek, fentebb három idézet is foglalkozik velük. Ehhez kellenek erőforrások (média megszerzéséhez, permanens hazugságkampányhoz).

2., A hatalom megtartása: 

• jogi alapok megteremtése - alkotmánybíróság, ügyészség, bíróságok, rendőrség, titkosszolgálatok
• gazdasági háttér megteremtése, megerősítése - médiabirodalom kialakítása, bizonyos, a saját érdekcsoporthoz kötődő cégek közpénzből való bőséges ellátása
• a választók kiszolgáltatottá tétele - középosztály elszegényítése (1 kulcsos adó), földek birtokba vétele, kórházak (orvosok), iskolák (tanárok), önkormányzati intézmények (közszolgák) államosítása
• tudatos butítás - egyetemi, főiskolai oktatás fizetőssé tétele (csak a hűbéresek tudják állni a kiadásokat)
• sikerpropaganda - a "közmédia" lakájjá silányítása
• kondicionálás - permanens "szabadságharc", melynek kettős értelme van: a.,  Vezér mindenkit legyőz, b., az ingerküszöb egyre feljebb tolódik: immunitás alakul ki a közügyek ellen
• Választási rendszer átalakítása adminisztrációs eszközökkel

3., Az ellenfelek elpusztítása:

Politikai karaktergyilkosságok, perek, gyanúsítások, előzetes letartóztatások - ha lehet kéz-, és lábbilincsben, a média teljes nyilvánossága előtt -, gazdasági, adminisztrációs elnyomás (ld. Sláger és Danubius rádió, majd Neo FM, Klubrádió)

Az utolsó esély

Magyarországnak a kapituláció előtt egy utolsó esélye van, de talán már az is elúszott. Most és azonnal szövetkezni kell az ellenzéki erőknek azért, hogy minden eszközzel megakadályozzák a Fidesz 2014-es újraválasztását. Ez már nem gyerekjáték. Itt már a finomkodásnak helye nincs. A veszély hatalmas és végleges: moralizálással, viccelődéssel, az ellenfél kifigurázásával, komolytalannak vételével csak a bukás az egyedüli kimenetel. Totális ellentámadásra van szükség minden fronton. Az ellenségtől tanulni kell, az eszközeit ellene kell fordítani. A tömegehez szólni kell és folyamatosan elmondani neki, hogy ami van, az a behódoláshoz vezet. Az ország visszavezetéséhez a feudalizmusba. Az urambátyám korába. A kiszolgált és kiszolgáltatott korába. Tudatosítani kell, hogy ez nem gyakorlat, hanem éles bevetés. Ez nem vicc. Ez véresen komoly. Az ellenségnek nehézfegyverei vannak, itt puskával ágyú ellen harcolni nem lehet. A harc folyik, és nemsokára eldől: nem lehet egyénieskedni, nem lehet fintorogni, nem lehet szégyenlősködni, nem lehet megsértődni. Össze kell fogni, a közösbe mindent bedobni, hátat a hátnak vetni és küzdeni, mint a sebzett vad. Ez élet-halál harc, nem délutáni sör-virsli meccs.

Aztán, ha majd esetleg sikerül a háborút megnyerni és a köztársaságot visszaállítani, akkor el lehet mélázni a különbségeken. De addig munka van, és nem nyávogás. Ha ez nem sikerül, akkor hosszú, sötét évekre készülhetünk. A sötétség korára.

És késő lesz majd akkor azt mondani: mi lett volna, ha...

UTÓIRAT: a stratégia nem új, egyszer már bevált. Elegendő utánaolvasni a Weimari Köztársaság és bukása körülményeinek. A legtöbb pont behelyettesíthető a mai Magyarországra, túl nagy fantázia sam kell hozzá. Egy fontos különbség van: Magyarországnak nincs katonai potenciálja.

Az ideológia fontos elemei:

• Jobboldali (nacionalizmus) és baloldali (szocializmus) ideológiák összedolgozásával egy új világnézet létrehozása.
• A szakszervezeti rendszer megújítása, a munkások védelme.
• Németország helyreállítása, a létbiztonság megteremtése.
• Szociális demagógia (baloldali típusú jelszavak hangoztatása párhuzamosan a szélsőségesen jobboldali tevékenységgel.)
• élettér-elmélet („Lebensraumpolitik”, „Lebensraum im Osten”: több lakóterület teremtése a németek számára a kelet felé történő terjeszkedés által)
• antiliberalizmus, marxizmus-, kommunizmus-, bolsevizmusellenesség
• a zsidóság elleni fajgyűlölet a német/germán/árja felsőbbrendűségből (Übermensch, Untermensch) kiindulva.
• A vezetőben való feltétlen hit (Führerprinzip)
• A demokrácia korlátozása, ennek következményeként a nem együttműködő politikai pártok, szakszervezetek, és sajtótermékek megszüntetése
• szociáldarwinizmus (az emberi társadalomban is a legalkalmasabb csoportok (fajták, változatok) tudnak fennmaradni, életben maradni, szelektálódni)
• rasszizmus: az emberi rasszok közötti különbségek hangsúlyozása
• eugenika (a szociáldarwinizmusban megfogalmazott fajfejlődés „elősegítése”, az akadályozó tényezők „kiiktatása”)
• homoszexuális beállítottságú emberek iránti erőteljes ellenszenv; a homoszexualitás korlátozása, tiltása, és bűntetése (homofóbia)
• a vallásszabadság korlátozása

Hitler programja:

Adolf Hitler Mein Kampf című könyvében röviden a következő programot ajánlotta a német nemzet fellendítésére:

1. A Szocializmus és a Nacionalizmus összhangjának kihasználása Németország háború utáni helyreállításában. (A baloldal és a jobboldal összefogása a NSDAP alatt)
2. A jellegzetesen német, hagyományos kulturális értékek védelme.
3. Nem teljesítés politikája: a fegyverkezés megkezdése, a megszállt területek kiürítése és a hadisarc fizetésének abbahagyása (ezzel a Versailles-i Szerződésben foglaltaknak mond ellent).
4. Európa németjeinek egyesítése Nagy-Németország létrehozásának érdekében; Ausztria bekebelezése (Anschluss), Csehország és Lengyelország németlakta területeinek elfoglalása, valamint Európa (beleértve a Baltikumot) németjeinek hazatelepítése. Úgy vélte, szövetséget köthet Angliával, mert az angolok a franciáktól jobban félnek, mint amennyire ragaszkodnak a status quóhoz.
5. Terjeszkedés keletre, a Szovjetunió elfoglalásával a Birodalom kiterjesztése az Urálig. Hitler szerint a Szovjetunió hatalmas területét arra nem alkalmas népek lakják, ugyanis hagyták, hogy a zsidók/kommunisták kezükbe vegyék a hatalmat. (Az adott területeknek nagyon rossz volt a kihasználása gazdasági és földművelési szempontból.)
6. Ezután fordulna az eddig tétlen Franciaország felé, és vagy megsemmisítené a nemzetet, vagy a gyengébb partner szerepébe kényszerítené (revans az első világháborúért).
7. A létrejött 400 milliós Német Birodalom (egy pángermán Európa) szembeszállhatna az Egyesült Államokkal.

(forrás: wikipedia)

2004. május 12. szerda, München, Németország.

11 óra 22 perc.

Traian Ponta román tiszt, aki a Nato keleteurópai csereprogramján vesz részt egy másfél hónapos képzésen, a Karstadt áruház kert részlegén egy baltát és fenőkövet vásárol.

2004. május 13. csütörtök, 03 óra 43 perc.

Trajan Ponta belép egy tiszttársa szobájába az Universitat der Bundeswehr katonai akadémia szállásán, felkapcsolja a villanyt, majd a kiélezett baltával lesújt az ágyán alvó Kovács Norbert főhadnagy nyakára és testére. A főhadnagy feje az ütések nyomán majdnem teljesen elválik a testétől.

2008. június.

Trajan Pontát életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélik. A tárgyaláson sem bánja meg tettét, a kérdésre, hogy mi oka volt tiszttársa brutális meggyilkolására, azt válaszolja, hogy azért ölte meg, mert magyar volt.

Bonn, 2012 augusztus.

A magyar kormány értesül, hogy Németország tárgyalásokat folytat egy romániai aranybánya koncesszió megszerzéséről, melynek feltétele Trajan Ponta kiadatása Romániának. Magyarország külügyminisztere megbeszélést kezdeményez a Német külügyminisztériummal, ahol is azt a választ kapja, hogy Németország nem fogja kiadni Trajan Pontát Romániának.

Bukarest, 2012 augusztus 31.

Trajan Ponta megérkezik a bukaresti nemzetközi repülőtérre, ahol Viktor Basescu román elnök azonnal kegyelemben részesíti, majd a Románia Hőse kitüntetéssel jutalmazza.

Budapest, 2012 augusztus 31.

Áder Viktor magyar miniszterelnök az ENSZ nagykövetek előtt kijelenti, hogy Magyarország minden hivatalos kapcsolatot megszakít németországgal.

Bonn, 2012, szeptember 1.

A Német külügyminisztérium és a CDU közleményt adnak ki, melyben leírják, hogy Trajan Ponta kiadatása a nemzetközi normáknak megfelelően történt, az ügyet lezártnak tekintik.

- - - - - - - - - - 

Természetesen a fentiekből egy mondat sem igaz. A kérdés csupán ennyi: vajon, ha így történtek volna az események, akkor Magyarország szószegőnek és erkölcsi hullának vélné-e Németországot? Vagy korrektnek tartanák-e a magyar emberek az eljárást és azt mondanák-e, hogy megértik: németországnak szüksége van a koncesszióra és, ha ez az ára, akkor azt meg kell adni.

Ui: itt kérek elnézést minden Román állampolgártól, ill. Romániában született embertársamtól. A példával nem állt szándékomban megbántani senkit.

Ha esetleg nem tudnád mik az előzmények: 

http://index.hu/belfold/2012/09/01/sajnalatosnak_tartjuk_ormenyorszag_diplomaciai_lepeset/