Hogyan lehet kirúgni doktor Schmittet? Pá, Skicc Palikám, Pá... Az álamfő monnyon le! Ctrl+C, Ctrl+V smitpali

Talán a fenti sorokat nem kell ma túlmagyarázni, aki újságot olvas, vagy csak úgy szörföl az interneten, két napja hasonló főcímekbe fut bele, a közösségi oldalakon rengeteg, Magyarország államfőjét figurázó szöveg, videó és kép kering.

Éppen ezért nem mennék bele a részletekbe, csak néhány momentumot emelnék ki a kellően részletes, ötletgazdag híradások és elemzések árnyékában.

Rögtön itt lenne néhány rövid idézet a Magyar Közlöny 2011. évi 43. számából, mely 2011. április 25-én jelent meg (tartalomjegyzékének egyetlen pontja: Magyarország Alaptörvénye). 

Nemzeti hitvallás

"Valljuk, hogy az emberi lét alapja az emberi méltóság."

"Valljuk, hogy a közösség erejének és minden ember becsületének alapja a munka, az emberi szellem teljesítménye."

"Valljuk, hogy népuralom csak ott van, ahol az állam szolgálja polgárait, ügyeiket méltányosan, visszaélés és részrehajlás nélkül intézi."

9. cikk

(1) Magyarország államfője a köztársasági elnök, aki kifejezi a nemzet egységét, és õrködik az államszervezet demokratikus mûködése felett.

(az aláhúzások, önkényes kiemelések a poszt írójától származnak)

Magyarország rendszerváltás utáni történelméről elég sok rosszat el lehetett mondani a politikára, politikusokra, pártokra és követőikre, de egy intézmény mégis őrizte azt a kevés tiszteletet, amely egyébként a közélet egyéb területén fokozatosan derogálódott. Ez pedig a Köztársasági Elnök intézménye.

Mindig voltak olyanok, akik számára az éppen aktuális Köztársasági Elnök esetleg személyében nem volt szimpatikus, mégis, maga a hivatal valamiféle pártok fölötti, éppen ezért a napi politikától kevésbé érintett, hajós hasonlattal élve (v.ö. gyorsnaszád) a viharos tenger hullámai fölött irányt mutató világítotoronyként biztos pontot jelentett a zilált közéletben.

Nem minősíteném az eddigi Köztársasági Elnököket - mindenki tegye meg maga a saját szimpátiája szerint -, de azt gondolom egyben nagyon sokan egyet érthetünk: Schmitt Pál regnálása mára az egyetlen még valamelyest is köztiszteletnek örvendő hivatalt, intézményt sikeresen minősített a bóvli kategóriába.

Ha igaz a hír, mely szerint a köztársági elnök a doktori disszertációjának jelentős részét lopta - szebben szólva plagizált -, akkor abba az intézmény, és ezzel maga Nemzet egysége fölött őrködő, annak egységét kifejező eszme fog belebukni.

Schmitt Pálnak egyetlen tisztességes cselekedete lehet ebben a helyzetben: kérni a Semmelweis egyetem megfelelő szakát, hogy folytassák le a vizsgálatot, amellyel tisztázhatja magát a lopás vádja alól.

Ha ezt nem teszi meg, akkor nem méltó a Köztársasági Elnöki tisztség viselésére. Ha ezt nem teszi meg, Schmitt Pál nem csak bukott politikus, de bukott ember is.

Ha ezt nem teszi meg, akkor az egyéni érdekei többet számítanak, mint a méltóság, becsület. Ha ezt nem teszi meg, nem méltó arra, hogy az elődök hivatalát elfoglalja, nem méltó arra, hogy a Nemzet egységét kifejezze.

szólj hozzá: ZDF magyarázza az alkotmányt

Agónia, vagy élet? Lassú, hosszú és fájdalmas szenvedés, vagy kilábalás?

Nem kérdés ma már, hogy két lehetőség közül választhat a kormányzó többség - a fidesznek és ragadványának még van lehetősége válaszokat adni, de ahogy fogy körülöttük a levegő, egyre inkább kerül a választás lehetősége a ma még nem egységes és szervezett ellenzéki erők kezébe.

Két lehetőség van.

Az agónia egy létező perspektíva. Ez történik, ha a kormányt alkotó, az emberek bizalmát kihasználó és a vezetést elbitorló szavazógép még időben eszmél: a ködös abnormalitás egy ritka kivételes pillanatában felrémlik, hogy most már elég. Nem azért, mert a köz érdeke ezt kívánja, hanem, mert ráébrednek: a szakadék széléről elugrani a kiszámíthatatlan mélységbe valódi őrületet kíván. Ennél az életösztön erősebb, a túlélés gyomorszorító görcse egy utolsó adrenalin lökettel pillanatra felszabadítja az elmét a bódulat alól. A tét már nemcsak az egzisztencia, hanem a puszta lét.

Néhányan feleszmélnek a révületből, rettegve körülnéznek és megálljt parancsolnak az önpusztításnak. Mert nem kell hozzá nagy képzelőerő, hogy rájöjjenek: csőd esetén nemcsak a vezér fog bukni, hanem mindenki, aki a nevét adta a rendszerhez. Függetlenül attól, hogy egyébként jó szakember, megbízható munkaerő, vagy közeli ismerős; a képviselőnek a saját közvetlen környezetében benyújtják a számlát a választói, akiket cserbenhagyott. Ha bukás van, akkor nemcsak a piramis csúcsa hull a mélybe, hanem a földrengés az építményt is szétzúzza.

Ez a rosszabbik eset.

Azért rosszabb, mert megtörténik a megegyezés és a kényszerítő erővel kierőszakolt paktum továbbélési lehetőséget biztosít a skizofréniának. Kétség sincs, hogy amint stabilizálódik a helyzet, a pusztító őrület visszatér és minden ott folytatódik, ahol addig abbamaradt, csak még több visszafojtott düh szabadul fel. Láttuk ezt már a múltban. Láttuk, ahogy nyolc évig gyűlt a bosszúvágy és a sértett megalázottság, hogy végre előjöhessen és teljes valójában megmutatkozhasson. Nincs kétség, hogy a pillanatnyi lélegzetvétel csak arra lesz jó, hogy a démon levegőhöz jusson, és kezdje elölről a mindent elpusztító harcot.

Éppen ezért veszélyes a helyzet és nincs már az az épelméjű ember, aki ne ismerte volna ki a szörnyeteg igazi lényét.

Ezért van már csak egy valódi alternatíva.

Nincs más lehetőség, mint eltakarítani ezt a rendszert minden törvényével, alattvalójával, talpnyalójával, önmagát ajnározó vitriolos alkotmányával együtt, most, amíg még nagyobb megrázkódtatás nélkül lehet. Minden egyes droidot, szolgát, hűbérurat. Mindenkit, egytől egyig. Félreállítani minden lejáratódott arcot, leszerepelt, hiteltelen, kínosan nevetséges papagájt, végtelenített szalagként ugyan azt a lejáratódott szöveget ismételgető, mantrázó humán robotot.

Akkor, de csak akkor lehet, vagy inkább kell megkérni egy hiteles embert, valakit, aki nem korrumpálta magát és a szavai ugyan azt mondják, mint a tettei, és felkérni, hogy adja vissza a nemzetbe vetett hitet. Olyan embert, akinek még elhiszik, hogy amit mond, azt úgy is gondolja, sőt, meg is teszi. Kell találni egy ilyen embert és azt mondani: itt van valaki, aki azt teszi, amit mond. Bízzatok benne, mert ő a garancia arra, hogy itt minden megváltozzon és visszakerüljön a normalitás keretei közé.

Egyetlen esélyünk van, hogy ne hosszú, évekig, évtizedekig tartó agóniába essünk és ne is legyen mindent felforgató, valódi forradalom.

Magyarországnak egy független, hiteles, szakértői kormányra van szüksége. Most. Azonnal.

Amíg még nem késő.

- - - - - - - 

UPDATE

véresszájúak kedvéért: az eltakarítás nem valami erőszakos és törvényellenes tevékenységet jelent. Egyszerű leléptetést; a  "megbecsült" munkavégzés alóli felmentést a további kártékony tevékenység elkerülése érdekében. Örökre.

No comment