...Az egyszemélyes kormányzásnak vannak kockázatai. Azt már rengetegszer hallottuk, hogy a jelenlegi miniszterelnök úgy tekint fő gazdaságpolitikusára, mint a jobb kezére. Arról is többször nyilatkoztak a kormánypárt politikusai, hogy mindig az történik, amit Orbán Viktor akar...

Az elmúlt három év gazdasági sikerességét nagyon szépen szemlélteti az úgynevezett CDS felár változása. (A CDS egy plusz költség, amit a vevő pl. államkötvény vásárlása esetén alkalmazhat annak érdekében, hogy kivédje a kockázatot és így átháríthatja pl. egy bankra. Ezzel tulajdonképpen pénz visszafizetési garanciát vállal egy bank.)

Egy ország esetében a CDS azt mutatja, hogy a piacok mekkora un. biztosítási költség - vagyis felár - mellett adnak devizát az azt hitelbe felvevő ország számára. Vagyis minél magasabb ez a kockázati felár, az ország annál drágábban jut piaci hitelhez, amit jellemzően az adott ország az adóssága törlesztésére fordíthat. (Ez a felár még természetesen nem tartalmazza az árfolyam különbözetet; a CDS felár csak a kamatban jelentkezik.)

Kereskedelmi bankok esetén ezt a CDS felárat kell megfizetni, amennyiben a bank deviza hitelt vesz föl a piacról azért, hogy abból az adott ország vállalatainak ill. lakosságának hitelt nyújtson.

A képen látható pontok azt mutatják, hogy az utóbbi három év miniszterelnökei irányítása alatt ez a mutató hogyan változott Magyarország esetében.

(forrás: bloomberg.com

Azt gondolom nem kell ahhoz túlságosan pallérozott elme vagy kiemelkedően magasszintű közgazdaságtani tudás, hogy világosan látszódjon: az elmúlt másfél év gazdasági politikája látványosan megbukott.

A következmények ma még nem mindenki számára kézzel foghatóak, de egyszerű, józan paraszti ésszel és némi gondolkodásra való készséggel átláthatóak.

A gazdasági környezetünk egyértelműen kedvezőtlen. Az EU-ban válság van, nem számíthatunk arra, hogy az Olaszok, a Görögök, vagy épp a Portugálok hátrányára minket segítsenek meg a nálunknál erősebb tagországok: nekik az Euró megmentése jóval előrébb szerepel a prioritási listákon. A kínai, arab kártya nem jött be: jelentős tételben nem vásárolják az államkötvényeinket a befektetni szándékozók, ráadásul a mai leminősítés még azt a csöppnyi kedvüket is elvehette azoknak, akiket még a viszonylag magas kamatszintek csábíthattak volna.

Mit jelent ez egy magyar átlagember számára?

Első körben: ahhoz, hogy az államadósságot törleszteni tudjuk, csak magas kamatra tudunk államkötvényt eladni - persze, csak ha lesz rá vevő. Ezt a kamatot vissza kell fizetnünk valamikor, vagyis plusz pénzt kell beszedni. 

Második körben: az adósság törlesztése devizában történik, az árfolyamok megugrása következtében ha pl. 4 mrd Eurót kell visszafizetnünk, nem mindegy, hogy 280-as, vagy 317-es árfolyamnál tesszük. Ez újabb plusz pénzeket jelent, melyeknek valahogy az állam rendelkezésére kell állnia. Nem kell hozzá nagy tudomány, hogy rájöjjünk: ezt csak elvonások, adók formájában tudja az állam előteremteni.

Harmadik körben: a megnövekedett kiadások miatt a fogyasztás visszaszorul; nem kell annyi termék (öblítő, tej, hús: ezek helyett olcsóbb kiegészítő termékekekt vásárolunk), szolgáltatás (kultúra, fogorvos, fodrász: nem megyünk koncertre, elhalasztjuk a megszokott szolgáltatások igénybevételét), emiatt a kisvállalkozások, szolgáltatók tönkremennek és megnövekszik a munkanélküliség, ami kevesebb adóbevételt fog eredményezni.

Negyedik körben: a munkahely elvesztési kockázat miatt a bankok visszafogják a hitelezést, ami miatt a vállalkozások nem jutnak forrásokhoz: nem tudnak fejleszteni, gazdaságosabb, korszerűbb technológiára átállni, nem jutnak alapanyaghoz (elsősorban a feldolgozásban vagyunk jók, az alapanyagokat külföldről - devizáért - szerezzük be), az előállítási költségeket nem tudják lejjebb szorítani. Emiatt elveszítjük az olcsó munkaerő kínálta előnyöket, vagyis nem jön több befektetés, elveszítjük a piacainkat.

Mint látjuk, bekerülhetünk egy ördögi körbe, amiből csak nagyon lassan, vérrel-verejtékkel tudunk kievickélni hosszú évek alatt.

Egyszemélyes kormányzás

Az egyszemélyes kormányzásnak vannak kockázatai. Azt már rengetegszer hallottuk, hogy a jelenlegi miniszterelnök úgy tekint fő gazdaságpolitikusára, mint a jobb kezére. Arról is többször nyilatkoztak a kormánypárt politikusai, hogy mindig az történik, amit a miniszterelnök akar; legutóbb is személyes támadásnak vette, hogy a köznevelésért felelős államtitkárt kritizálni merték a kormánypárt köreiből. Azonban, ha minden egy személy kezében összpontosul, akkor a felelősséget is annak az egy személynek kell vállalnia.

A legnagyobb bűn

2010 májusában a jelenlegi kormányzó pártok történelmi jelentőségű győzelmet arattak. Ez kétségtelen tény: Magyarországon a rendszerváltás óta pártszövetség (az 1998-as MSZP-SZDSZ koalíció ebből a szempontból nem tekinthető annak) még nem nyert ekkora hatalmat, mint a Fidesz MPSZ - KDNP formáció. A korábbi években, de a választásokhoz közeledve egyre többször is hangoztatták, hogy kész receptjük van az ország kormányzására. Tették mindezt annak a tudatában, hogy gazdasági világválság van, és ez a tény legkésőbb másfél évvel a választások előtt is tudott volt. Mint ahogyan az is, hogy a pártszövetség biztosan nyerni fog. Csak még azt nem tudtuk mekkora fölénnyel.

A kétharmados többség mindenre elegendő volt, éppen ezért az elszalasztott lehetőségek felelőssége is hatalmas. A legnagyobb bűn éppen emiatt terheli a jelenlegi kormányzó erőt és ezen belül is személyesen a miniszterelnököt.

Önmagában nem baj, ha valaki küldetéstudattal rendelkezik. Önmagában az sem baj, ha valaki határozott (csúnyábban mondva: arrogáns), legfeljebb a környezete fogja előbb-utóbb kivetni magából. Önmagában azzal sincs nagyobb probléma, ha valaki a tévedhetetlenség képzetével rendelkezik, legalább van valaki, akin összeröhöghetünk a háta mögött. A gond ott kezdődik, ha valakiben mindhárom tulajdonság egyszerre van jelen és akkor teljesedik ki igazán, attól lesz valóságos tragédia, ha ehhez hatalom is társul.

Valós önismerettel rendelkező személyiség pontosan látja a tulajdonságait és ha nem is tudja önmagát megváltoztatni, legalább nem erölteti másokra a saját világképét. A baj ott van, ha a saját világkép és a környezet elüt egymástól. Akkor a személy képtelen megérteni, hogy hiába erőlködik, a világ csak az ő rögeszméje érdekében nem fog megváltozni.

Ha ennek az embernek gyakorlatilag egy nép fölött korlátlan hatalma van, az már nem csak a személyes tragédiája, hanem a népéé is. Igazi államférfi belátja, ha a tevékenysége nem szolgálja a népe javát. Belátja, hogy a felelősség a vezetőké, ha pedig egyszemélyes vezető, akkor a teljes felelősséggel egymaga tartozik. Államférfi ilyenkor föláll és átadja a kormányrudat olyanoknak, akik képesek lehetnek a megújulásra. Felismeri, hogy az iránta megnyilvánuló bizalmatlanság és a személyes érintettsége miatt vele már nem lehet folytatni.

Köszönjük miniszterelnök úr. Ennyi volt.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://koszonjuk-miniszterelnok-ur.blog.hu/api/trackback/id/tr973467171