UPDATE:

Borkai Zsolt: "...(az ellenzéki pártok) ...sajnálatosan kivonultak az olimpiarendezés támogatása mögül, és elkezdték a magyar társadalmat is megosztani. Ezzel a tevékenységükkel nagymértékben meggyengítették és gyengítik folyamatosan Budapest esélyeit, gyengítik Magyarország pályázatát.”
(Forrás: 444.hu)

 Orbán: "Ha végül is lesz miről beszélni (vagyis összegyűlt a kellő számú szignó), akkor az ellenzék szavahihetelenségére kell majd kihegyezni a megszólalásokat, vagyis arra, hogy a kormány annak idején azért állt az olimpiai kezdeményezés mögé, mert a főváros az ellenzéki pártokat is beleértve támogatta a pályázat benyújtását, az ellenzék azonban kihátrált ebből és emiatt megfosztja egy álom beteljesedésétől a budapestieket."
(Forrás: HVG.hu

 

Orbán - vagy a tinktankjai - megint egy zseniális gumicsontot dobtak a fenekedő ellenfeleknek, azok meg gyönyörűen ráharaptak a koncra.

 

És persze nem vették észre, hogy már megint - mint már oly sokszor az elmúlt 11 év alatt - pontosan arra a nótára ropják, amit a nagy mókamester fütyül.

 

Néha képtelen vagyok felfogni, hogy az un. demokratikus ellenzék - bármit jelentsen is ez - a Momentumtól kezdve az LMP-n keresztül a DK-ig, vagy a fröcsögő szélsőbalos Amerikai Népszavás Bartus “Raklapgate” Lászlóig nem képesek fölérni ésszel, hogy a Néptribun nem azon a pályán játszik, mint ők. Sőt, igazából ők játszanak elmerülve abban a játékban, amit OV tálal nekik. Nem látják már sokadszorra, hogy annak rendje és módja szerint gyönyörűen meg vannak vezetve. Egytől egyig. Orbán pedig röhög a markába. Megint.

 

Ez az egész olimpiásdi Orbán számára egy lefutott meccs. 

 

Bármi lesz is, mindenképpen win pozícióból jön ki. Akkor is, ha az aláírásgyűjtés összejön a Momentumnak, akkor is, ha nem. Akkor is, ha lesz népszavazás, akkor is, ha nem. Akkor is, ha leszavazza az áldott nép az olimpiát, akkor is, ha nem.

 

Nézzük a lehetőségeket.

 

1., a Momentum összegyűjti a megfelelő számú aláírást: ez mindössze a budapestiek 10-12%-a. 

2., nem gyűjti össze a Momentum a szükséges számú aláírást: még ekkora támogatottsága sincs az ellenzéknek

3., kiírják a népszavazást, és érvényes a referendum, akkor több narratíva is van:

a., többségben vannak az elutasítók: bezzeg Mi - mármint a NER - egy igazi Nemzeti megmérettetést szerettünk volna, de az idegenszívűek - a Nemzet ellenségei leszavazták. Soros pénzelte őket, már megint azoknak van hangjuk, akik nem mernek nagyot álmodni.

b., győznek a támogatók: most megmutattuk, hogy Mi Magyarok mégiscsak merünk nagyot álmodni, és nem hagytuk, hogy az idegenszívűek, a Sorosbérencek, akik valójában gyűlölik a Magyar szívet, megint megnyomorítsák a lelkünket. Összefogott a nemzet és megmutatta, hogy kitartóak vagyunk és nem dőlünk be az ügyeskedőknek és a Nemzet ellenségeinek.

 

4., kírják a népszavazást, és érvénytelen a referendum: ld 2. pont, a Nemzet győzött!

 

5., nem rendezünk olimpiát, mert elfogadják a népszavazás eredményét (3/a) [hál’Istennek nem kell olimpiát rendezni! Paks 2 mellett még ez a kiadás is óriási teher, igazából ez volt a cél! Ezért hergelték az ellenzéket, ezért lebegtette be a CÖF, hogy emeljék meg a kvótát - többen mennek szavazni, mert megijednek, hogy érvénytelen lesz az aláírásgyűjtés -, és ezért riogatott a Fidesz azzal, hogy menjenek a droidok, és érvénytelen aláírással lehetetlenítsék el a Momentum kezdeményezését]. Kommunikáció természetesen a korábbiak bármely változata: Mi akartuk, Ők azonban megvezették az áldott népet stb stb

 

6., nem rendezünk olimpiát, mert bár a népszavazáson az ellenzők bármilyen okból megbuknak (2., 3/b, 4.) a NOB elkaszálja a nevezésünket: ld 5. pont, annyival kiegészítve, hogy ezek a nemzetellenesek lejáratták a Magyarokat, lejáratták a Nemzetet, valójában gyűlölik a Magyarságot, idegenszívűek és Sorosbérencek és Brüsszeliták, akik nem mernek nagyot álmodni, és az a jó nekik, ha a Magyarok kicsik és elnyomottak

 

7., megrendezzük az olimpiát 2024-ben. Addig jön a 18-as választás, amikor Orbán győz. Jön a 22-es választás, amikor Orbán győz. Majd jönnek a lepusztuló létesítmények, de addigra már írmagja sem marad az ellenzéknek.

 

8., megnyerjük a rendezés jogát, de Orbánt 18-ban, vagy 22-ben nem választják meg, és az akkori kormánypártra rohadnak rá a létesítmények…

 

Egyszerű és zseniális, ahogyan erre a témára ráugrott mindenki a ballib oldalon. Közben meg megy tovább a klientúra kiépítése. Lopják továbbra is a közpénzt, az ügyészség magasról tesz a feljelentésekre, a kastélyok az Orbán család, vagy a Nemzet Gázszerelője, vagy egyéb strómanok kezébe kerülnek. Az egészségügy továbbpusztul, ahogyan az oktatás is. 

 

Az ellenzékiek pedig újra és újra Orbán kottájából játszanak, és újra és újra nem látják, hogy Orbán kottájából játszanak. 

 

Minden alkalommal bekapják a csalit. Döbbenet, hogy egyetlen hang sem jön és mondja már el nekik, hogy ez a játék már marhára szánalmas. No nem a Vezérnek, hanem az “ellenzékének”. Bár szerintem OV is kezdi únni, hogy, itthon gyakorlatilag már semmilyen kihívás nem éri.

 

Talán ezért is kezd a nagypolitikába kóstolgatni. Ott még van némi izgalom. 

 

Putyin mellett pláne.

 

 

2014. április 6.

Ha nem mész el, ne csodálkozz, hogy mások mondják meg, milyen lesz a következő legalább négy éved.

A jövőd a Tiéd. Ne bízd másra!

Választás 2014 - 02

2014.03.09. 15:41

Választás 2014 - 01

2014.03.09. 15:35

"Szeretett úri véreim: a serleg tele. Nincs már itt nekünk semmi keresnivalónk: gyerünk vissza Ázsiába!… Egy kis helyet talán kapunk, persze lehetőleg távol még az ázsiai kultúrára hajlandó népektől is. Bejöttünk – agg krónikások szerint – hős Álmossal s Árpáddal és társaival. Menjünk vissza Rakovszky Stefi, Lengyel Zoltán, ifj. Móricz Pál s a többi nyomában. De menjünk, míg – lehet


E dicső, gazdag történelmű úri népségtől lakott ország tegnap szerencsésen elérte a legbalkánibb nívót. Az a gyalázatosságában is mulattató komédia, mely ez ország keserves parlamentjében tegnap lefolyt, bele fog kerülni a történelembe. Egy futó percig szeretnék honáruló „nemzetiségi agitátor” lenni, hadd tudnám kellő érzékenységgel felfogni a magyar parlamentben lefolyt skandalumot. Ilyen megríkató baromság megérésére mégsem voltunk berendezkedve, pedig elkészültünk mi már minden megérhetőre.


Parlament kell ennek az országnak? Kancsuka, nem parlament. Azaz dehogy kancsuka. Kisdedóvó, gyermekkert és sok-sok türelem, ha e dicső erényből maradhatott volna valami a huszadik századra.


Vázsonyi Vilmos, az egyetlen magyar népképviselő, akit öntudatos nép választott, nem juthat szóhoz a magyar parlamentben. Nem engedik szóhoz jutni a gyermekek, akik haragusznak, mert kinizsisdi s malomkősdi játékukat megzavarta, a gyermekek, akik, hajh, tizenkilencmilliomod magunk szerencsétlen bőrén kockáznak és malomköveznek.


Az immár legbalkánibb parlamentnek ez a botránya irtózatos, kegyetlen világosságot adott a mi szemeinknek. Olyan titkot világított meg, amit jaj de jó lett volna sohasem tudni. Megtudtuk hogy a magyar parlamenti gyermekek mind egyformák: esküdjenek bár a kétfejű sas karmára, a Széll Kálmán harmatozó pattanására, Kossuth Lajos kalapjára, pápa csalhatatlan őszentsége papucsára, bármire. Obskurus agyuk velejének vastag burkát csak egy kicsit kell megkarcolni, ott zsibongnak előttünk a maguk siralmasan hasonlatos voltukban.


Kultúr-bestiákat mondott Vázsonyi? A kultúra isteni nevében vétózunk e címadományozás ellen. De a bestiák reputációja érdekében is, mert a bestiák mindig ki merik a fogukat mutatni, nem csak akkor, mikor demokrata képviselővel van dolguk.


Szeretett úri véreim, Ázsia ordított fel tegnap bennetek. A nosztalgia, a nomád, baromi ember méla vágyakozása rohamba tört ki. Nem voltam ott, de látom a képet. Középen az agyonhajszolt egyetlen intellektus. Sokat tud, sokra vágyik, merész a hite, elszánt a munkája, nagy a gyűlölete. És – óh szörnyűség – ősei a Jordánon átkeltek. Ez a kis zsidó óriás közöttük. Ezt az óriást fiatalon fölkapta szárnyaira a hír, imádja őt sok ezerek tömege, s tud… Ez, ez a legborzasztóbb! Ez az ember mer tudni közöttük, a tudatlanok között! De meg hogy ez az ember zsidó! Ott áll zavarodottan a középen. Egy harsány szitok hallszik. Lengyel Zoltán kiáltott, egy ifjú együgyű, ki hiányos intelligenciájával más, kultúr országban evőkészlet tisztító sem lehetne. Meg Leszkay úr, meg Rakovszky úr, meg a többi jólismert idióta. És Vázsonyi egy egyfogatú kocsin futtat el ebből a komédia házból, hova bekerülni idestova erkölcsi halál lesz.


Szeretett úri véreim, értsük meg egymást. Kinizsi fáj ugye és a malomkő? A keleti nomád lomhasága lázadt fel ugye, hogy semmisítsük meg ezt az embert még a Krimiából velünk hozott eszközökkel, mert tanulni, tudni, s az ő fegyvereivel állni vele szemben nem tudunk. Ugye így van szeretett úri véreim? Mert csak így lehet menteni ezt a világra szóló skandalumot.


Ha ugyan így is lehet. De aligha. Néznek bennünket kultúrnépek. Látják képtelenségünket a haladásra, látják, hogy szamojéd erkölcsökkel terpeszkedünk, okvetetlenkedünk Európa közepén, mint egy kis itt felejtett középkor, látják, hogy üresek és könnyűk vagyunk, ha nagyot akarunk csinálni, zsidót ütünk, ha egy kicsit már józanodni kezdünk, rögtön sietünk felkortyantani bizonyos ezeréves múlt kiszínezett dicsőségének édes italából, látják, hogy semmittevők és mihasznák vagyunk, nagy népek sziklavára, a parlament, nekünk csak arra jó, hogy lejárassuk. Mi lesz ennek a vége, szeretett úri véreim? Mert magam is ősmagyar volnék, s nem handlézsidó, mint ahogy ti címeztek mindenkit, aki különb, mint ti. A vége az lesz, hogy úgy kitessékelnek bennünket innen, mintha itt sem lettünk volna.


Legyünk ez egyszer számítók. Kerekedjünk föl, s menjünk vissza Ázsiába. Ott nem hallunk kellemetlenül igazmondó demokratákat. Vadászunk, halászunk, verjük a csöndes hazai kártyajátékot, s elmélkedhetünk ama bizonyos szép ezredéves álomról.


Menjünk vissza, szeretett úri véreim. Megöl itt bennünket a betű, a vasút, meg ez a sok zsidó, aki folyton ösztökél, hogy menjünk előre. Fel a sallanggal, fringiával, szentelt olvasókkal, kártyákkal, kulacsokkal, agarakkal, versenylovakkal és ősökkel! Menjünk vissza Ázsiába!…"

Ady Endre

Nagyváradi Napló 1902. január 31.

(forrás: mek)